Hivatalos ügyben Sopronban jártunk egy hete, szombaton a fázásra is jutott egy kis időnk. Autóm lerokkant, házigazdánk a Brennbergi úton tett ki minket, onnan sétáltunk visszafelé.
Az erdő szélén egy nagyobb lucfenyő tűnt föl. A mérést nehezítette, hogy a törzs két oldala között jó másfél méteres a szintkülönbség. A 335 cm-es fa két gyökérágának távolsága 2,5 m (!).
A Tolvaj-árok mentén található tanösvény kellemes úti célnak ígérkezett.
Rögtön az elején impozáns fa tűnt föl, egy remek, soklábú-göcsörtös, 350 cm-es cseresznye – ekkorát még nem sikerült idáig találnunk.
Fölfelé egy másik termetes lucba botlottunk, körmérete 334 cm. Hihetetlen hatásos a magas, teljesen egyenes törzs. Néhány kivágott fenyőrönk évgyűrűit nézegetve a „legrosszabb esetben” is 180 évesre datálhatók ezek az erős háromszázas lucok.
A tanösvény végénél egy soktörzsű, de a kritériumoknak megfelelő hársfa. Annyira meredeken áll, hogy egyedül képtelen voltam megmérni – végül közös erőfeszítéssel 420 cm-t sikerült mérnünk.
Későn virágzó ciklámen.
Foltos szalamandra.
Búcsú a Tolvaj-ároktól.
Utolsó állomásunk az Erdei iskola kertje, ahol az őszi napsütésben elidőztünk a 634 cm-es platán alatt.
Közvetlenül mellette egy 316 cm-es duglászfenyő.
Utolsó kommentek