A tőlünk durván 100 km-re fekvő Vértesbe mindig szívesen megyünk, naplóm szerint csaknem 20 alkalommal jártunk arra 2013 óta – és nem vagyok elégedetlen a találatokkal sem. Többek között rekorder (440 cm-es) mezei juhar, 815 cm-es egytörzsű fűz, 437 cm-es akác, 530 cm-es kocsánytalan tölgy volt a jutalom, hogy csak a jelentőseket említsem.
Ma későn indultunk, és a kötelező influenzán túlesve valami könnyebb sétát terveztünk. Pusztavámnál kissé elkeveredtünk, és egyszer csak az oroszlányi nagy tölgyeknél lyukadtunk ki. Egy közeli bükkösben szívdobogtató ágrendszer tűnt föl, mely listás egyedet sejtetett
Közelebbről egy tökéletesen ép, remekbe szabott bükktörzs bontakozott ki. 507 cm-es kerületével most ez a Vértes legnagyobb bükkfája.
Találomra elindultunk egy északnyugati irányba vezető földúton, miközben a gombákra is figyeltünk.
Egy tuskón körtealakú pöfeteg nőtt hatalmas tömegben, Eszter jó fél kilót szedett belőle.
Szintén korhadó fákon, különösen bükkfán tenyészik a közönséges petrezselyemgomba.
Feltűnő és esztétikus megjelenésű faj a harkálytintagomba.
E seregesen növő gomba pontos azonosítását a szakemberre bízzuk...
A Vértesben szokatlan látvány a mészkerülő erdők és tisztások jellemző, olykor tömeges faja, a saspáfrány.
Végezetül a fák takarásában szép, egytörzsű, 460 cm-es öreg bükkfa tűnt föl. Szintén meglehetősen jó egészségnek örvendő egyed, a hanyatlást jelző bükkfataplónak egyelőre nyomát sem találtuk. Szerencsés befejezés!
Utolsó kommentek