Az idei év nem kényeztetett el különösebben találatokkal, innen-onnan előkerült ugyan néhány fa, de nem sok. Május 14. és június 2. között összesen hat alkalommal jártam az Esztergom és Foktő közötti Duna-szakaszon, miközben 58 listás fát találtam. A zömük nyár és fűz, vannak köztük szép számmal hétszázasok, de előkerült 5 nyolcszázas egyed is.
Esztergom felé menet megnéztem a táti nagy nyárat (egyik kedvencem), most 820 cm-esnek mértem – a régió egyik legnagyobb ismert fája.
A 11-es út és a Duna között gabonatáblák és kaszálók terülnek el.
Erdei busalepke margarétán.
Ritka gyomnövény a tükörvirág (Legousia speculum-veneris), még sohasem láttam.
Esztergom közelében a Duna-partot keskeny galériaerdő övezi, vannak itt nagyobb fák, de listásba nem botlottam.
Az árhullám könnyen ellepi a vízi kányazsázsát (Rorippa amphibia).
Az esztergomi Prímás-szigeten az első listás fa egy termetes, magas növésű vénic szil (422 cm-es – jóval nagyobbat tippeltem).
A következő egy 400 cm-es vadgesztenye vadszőlővel sűrűn benőve. A szigetre talán 80-100 éve telepítették ezt a fát, így most – talán országosan is egyedülálló módon - kilométeres gesztenyesor húzódik végig az ártéren meg a Kis Duna sétányon.
Remek példányok láthatók mindenütt, magasak, koronájuk, lombozatuk ép, nyoma sincs az aknázómoly jellegzetes kárképének. Sok példányt megmértem, de több listásat nem találtam.
Helyenként ezüstjuhart ültettek, ez a példány 379 cm-es.
A Kis Duna sétányon álló legnagyobb éppen megüti a 400 cm-t, magassága 22-23 m.
Gyuri szavaival élve komolyodik a helyzet: a szigeten, a Duna-parton hatalmas nyárak tűnnek föl. A gyakori elöntés miatt óriási és igen látványos gyökérrendszert fejlesztettek. Ez a nyár 685 cm-es, egytörzsű és nagyon magas.
Másik oldalán terebélyes üreg tátong.
A következő 770 cm-es, szintén magas és egytörzsű, a sok sarjhajtástól és gyökérágtól nem könnyű megmérni.
Egy kettős, de magasan összenőtt példány 790 cm, mérése kész akrobatamutatvány.
A mérés izgalmában alig figyelek a gyönyörű panorámára.
Helyenként nyári tőzike tűnik föl. Újabban a Duna-menti fehér füzesek karakterfajának tekintik, ezért a társulás tudományos neve most így hangzik: Leucojo aestivi-Salicetum albae. Korábban „egyszerűen” Salicetum albae-fragilis-nak nevezték.
A legnagyobb nyár a szigeten egy 799 cm-es példány, mely 2,5 m magasan két hatalmas ágra válik.
Egy kivágott, heverő tuskó bütüjén sárga gévagomba zsenge telepei – ezt bizony megvacsoráztuk.
A sziget legnagyobb fája egy csúcsvesztett, odvas, egytörzsű fűz, sajnos belül megégett. Valószínűleg villám csapott bele.
Még él, de nagy jövőt nemigen jósolunk neki.
Hamarosan folytatjuk.
Utolsó kommentek