Egy Facebookon közölt nagy körmendi nyár keltette föl a figyelmemet. A képen látott egyedre ugyan nem sikerült ráakadni, de találtunk néhány új listás fát a kastélyparkban.
A kert a Rábához közel eső délnyugati szögletében két általam ismeretlen vénicszil és egy nyár tűnt föl egy kupacban. A nagyobb szilről kiderült, hogy már fönt van a Dendrománia listáján (418 cm).
A nyárfa viszont új és éppen 600 cm-es. Törzse belül üreges.
Tövénél hatalmas daganatot viselő, 435 cm-es tulipánfa, ágletörés nélkül még nagyobb lehetne.
A közelben három listás platán is van, méretük: 603, 614 és 635 cm.
A legtermetesebb egyed.
Egy nemrég megtalált, érdekes alakú platán (633 cm),
végül a kastélykert nevezetessége, az óriásplatán. Az öt listás platán közel van egymáshoz.
Valamivel beljebb egy 425 cm-es hárs,
majd egy 490 cm-es remek vénicszil.
Talán nagyobbat is lehetne mérni, de igyekeztem a bütyköket kikerülni.
Egy másik, három törzsből összenőtt szil a vízfolyás másik oldalán éppen megüti a listás méretet.
Ez a 384 cm-es mezei juhar két törzsből nőtt össze.
A 399 cm-es hársfa törzsén feltehetőleg oltás nyoma látszik.
A Battyány-kastély a szeptemberi napfényben. Sajnálatos, hogy a kastély és a kastélykert nem alkot szerves egységet.
Ugrás a fél órányi autózásra fekvő Farkas-erdőbe, Bejcgyertyános közelében. Emlékeztem itt néhány nagyobb vörös tölgyre, melyek az 500 cm-től ugyan messze járnak, de a jelenleg hatályos 400 cm-be talán beleférnek... Egyik fa 395,
a másik viszont 401 cm-es. Mindkét tölgy nagyon impozáns, magas, egytörzsű és erősen terpeszes.
Egy láthatólag nagy becsben tartott, sudár duglászfenyő. 39 m-es, legalsó ágai 18 m magasan erednek.
A megbecsülés jeleként a fát övező kerítésre nemrég tábla került, melyből sok egyéb mellett kiderül, hogy a fenyő jó 100 éves lehet.
A kerítés először kifogott rajtunk, a második nekifutásra azonban Eszternek sikerült átmásznia egy létra gyanánt szolgáló villás faág segítségével. A pontos körméret: 327 cm.
Sötét trombitagomba. Gyanús külseje ellenére ehető.
Másnap első utunk Szombathelyre vezetett. A látványos, jó 55 méter magas vízitornyot nem lehetett kihagyni.
A Brenner parkban mindössze egyetlen listás fát, egy igen magas, 308 cm-es mezei juhart találtunk.
A szomszédos Gáyer park közepén egy impozáns, 470 cm-es magas kőris áll a kert közepén.
Nem messze tőle, a Gyöngyös-patak mentén egy 370 cm-es, gyönyörű páfrányfenyő.
Délutáni utunk a Kámoni arborétumba vezetett.
A bejárathoz közel a már ismert mocsárciprus (406 cm)
és tulipánfa. Ez a 435 cm-es egyed a maga 34 méterével valószínűleg magassági rekorder - már ami a tulipánfákat illeti.
A "három grácia". A legnagyobb gyantásciprus csaknem listás méretű, 297 cm-es.
Egy kis tó partján idős égerfa áll, a sok bütyköt kikerülve a kelleténél magasabban mértem, így 350 cm.
Az arborétum legnagyobb és talán legizgalmasabb fája egy kaukázusi szárnyasdió (Pterocarya fraxinifolia).
A sajátos megelenésű fa szinte minden nagyobb egyede sokágú, alacsonyan ágas, így a Dendrománia szigorú szűrőjén nem akadnak fenn. Az itt látható egyed nyolc törzséből azonban három összenőtt, együttes vastagságuk jelentős, 465 cm. Alul az egész 682 cm.
Hatalmas fa.
A tőszomszédságban impozáns, magasban kettéágazó, 480 cm-es mamutfenyő, magassága 31 m. A kert büszkesége, esküvők színhelye.
Egy 405 cm-es magas kőris, mely az „új rendszerben” listásnak számít.
Vízfolyás közelében egy 316 cm-es kínai vagy szecsuáni mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides). Ezt a mocsárciprusra emlékeztető fenyőt csak 1941-ben fedezték fel Kínában, a magja pedig 10 évvel később jutott el hazánkba, így a legidősebb fa sem lehet 60 évesnél sokkal több. Nem kizárt, hogy a jelen példány országos rekorder.
A japán gyertyánszil (Zelkova serrata) sem tartozik a gyakori díszfák közé. A Kámoni arborétumban egy remek, 365 cm-es egyede látható.
Kérge messziről sima, így bükknek vélhetnénk, közelről viszont sajátos mintázatot mutat.
Végül egy házi berkenye, mely 331 cm-es törzsével országos rekorder. Kellemes meglepetés volt a földre hullott gyümölcsöt megízlelni. A körteszerű termés zamatos, némileg a birsalmára emlékeztet.
Az erdő szélén egy nagyobb lucfenyő tűnt föl. A mérést nehezítette, hogy a törzs két oldala között jó másfél méteres a szintkülönbség. A 335 cm-es fa két gyökérágának távolsága 2,5 m (!).
A Tolvaj-árok mentén található tanösvény kellemes úti célnak ígérkezett.
Rögtön az elején impozáns fa tűnt föl, egy remek, soklábú-göcsörtös, 350 cm-es cseresznye – ekkorát még nem sikerült idáig találnunk.
A tanösvény végénél egy soktörzsű, de a kritériumoknak megfelelő hársfa. Annyira meredeken áll, hogy egyedül képtelen voltam megmérni – végül közös erőfeszítéssel 420 cm-t sikerült mérnünk.
Későn virágzó ciklámen.
Foltos szalamandra.
Búcsú a Tolvaj-ároktól.
Utolsó állomásunk az Erdei iskola kertje, ahol az őszi napsütésben elidőztünk a 634 cm-es platán alatt.
Közvetlenül mellette egy 316 cm-es duglászfenyő.
Utolsó kommentek