A fázás szépsége és nyűgje az esetlegesség. Nincsen biztos recept az ismeretlen listás fák megtalálására, bár sokféle módszer létezik. Vasárnap a nagy fákban gazdag, ugyanakkor alaposan kutatott Bakony mellett döntöttünk.
Eplénynél nem hagyhattuk ki az útról is jól látható emblematikus cserfát. Vastagsága most már 493 cm körül jár.
A következő állomás Olaszfalu: Alsópere. Az arborétumot elhagyva, a földút bal oldalán váratlanul hatalmas és egészséges bükk tűnik föl. 520 cm-t mérek, magassága 31 m.
Pozíciója, mérete szinte bizonyosan kizárja, hogy ismeretlen. Otthon ki is derül, hogy a 2013-as dendromán találkozón akadtak rá. Hivatalos mérete 517 cm.
A hollókat kémlelve a nagy fától talán 80 méterre egy másik bükk bontakozott ki. Két törzsből összenőtt, 416-cm-es szép fa, új a listára.
Aranyos fodorka mészkövön.
Egy közeli útelágazásnál gyönyörű, 348 cm-es, magas törzsű hegyi juhar.
Kérge alapján akár vadkörtének vagy mezei juharnak gondolná az ember.
Tövében zsenge medvehagyma, a közelgő tavasz hírnöke.
A szemközti sziklát ligetmoha díszíti.
Egy kis patak mentén köpcös gyertyán áll szinte félig vízben, jó 350 cm-es.
Az alsóperei arborétum, amely eredetileg Nádasdy-birtok volt, szokatlanul rendezett, a fák többsége előtt kis táblán a fajnév.
A két gyantáscédrus messziről feltűnik, a nagyobbik olyan 280 cm körüli körméretű.
A tóvá duzzasztott patak a híd másik oldalán romantikus vízesésként folytatja útját.
Hóvirág
Csak egyetlen listás fa van itt, de nem akármilyen: egy kivételes szépségű gyertyán, 390 cm-es. Ez is 2013-ban került föl a listára és itt készült a csoportkép.
Egyik fekete fenyő megközelíti a listás méretet - 295 cm-es.
Az arborétum legkülönösebb fája egy szomorú kőris. Feltehetőleg oltott egyed, innen a nagy eltérés a fa tövi, illetve mellmagassági része között. Alul sajnos csak 384 cm-es, míg a „pocak” bőven 500 cm fölötti.
A kérget zuzmók és mohák borítják.
Említésre méltó egy öreg mezei juhar a bejárat közelében, mely sajnos túlságosan alacsonyan ágas. Alul 430 cm vastag.
Hazafelé tartva már erősen sötétedett, amikor Felsőpere közelében vastag ágakra lettünk figyelmesek. Cseresznyére tippeltem, de kocsányos tölgy lett, gyönyörű, öreg példány, 518 cm-es. Míg Jandala Attila találatai Felsőperétől észak-nyugatra találhatók, ez a tölgy észak-keletre.
Piros csészegomba - élénk színe ellenére ehető.
Budapesttől alig 30 km-re, Pest megyében, az Etyeki-dombságon található Pusztazámor. A kistájat eredetileg nyílt és zárt tölgyesek borították, jelenleg szántók uralják.A neoklasszicista Barcza-kastély fekvése igen szép, jelenleg fogadóként működik (neve Öreg Tölgy Kastély-Fogadó), esküvők kedvelt színhelye.
A kert legfőbb nevezetessége egy alacsonyan ágas kocsányos tölgy, melynek körmérete a föld fölött mérve 795 cm – ha nem néznénk az elágazások magasságát, Magyarország legnagyobb tölgye lehetne.
Sikerült egy 610 cm-es, tűrhetően egybenőtt részt is mérnem – talán így fölkerülhet a listára. Érdekes, a neten szinte semmiféle információt nem találtam erről a kétségtelenül jelentős fáról, Papp József sem említi és Bartha Dénes sem szólt róla. A tögy korát tekintve itt is jó becslésnek tűnik Gyuri ökölszabálya: a néhány helyen szerereplő 350 évet osztjuk 2-vel.
A kastélykert másik jelentős fája egy 615 cm-es platán.
Utolsó kommentek