A tatai Öreg-tó mellett a Cseke-tó és az őt körülvevő angolpark is kellemes kirándulóhely. Az idősebb fáknál feliratok segítik a látogatót az eligazodásban. Tavaly ezek a táblák még nem voltak meg.
Egy öreg, 411 cm-es nagylevelű hárs, alul erősen odvasodik. Törzsét kitisztították, a nyílásokat bedrótozták. A tábla szerint 200 éves. Még sokáig elélhet.
Az angolkert egyik különlegessége a tövistelen lepényfa (Gleditsia triacanthos f. inermis), mely kultúrváltozat, és a tábla szerint ez a legnagyobb hazai példánya. Hatalmas dudoros kinövéseivel és koronájával valóban impozáns ez a 265 cm-es fa. A „közönséges”, tövises lepényfa, 380 cm körüli legnagyobb példányait a Kétújfaluhoz tartozó Sáripusztán, egy volt pszichiátriai intézet kertjében, illetve Gyulán, a Csiga-kertben láttam.
A messziről is látványos gyertyánsor legnagyobb tagja 296 cm-es.
A Cseke-tó keleti partja – az angolparkoknak megfelelően – kellőképpen vadregényes, ahol kisebb nádas és galériaerdő található. A figyelmes szemlélő már a szemközti partról felfedezheti a lombozat fölé magasodó mocsárciprusokat.
Kellemes meglepetés, hogy a karcsú, nyúlánk fák alul erősen megvastagodnak. A legmagasabb mocsárciprus meghaladja a 400 cm-t, de a közvetlenül mellette álló is listás, 323 cm-es, sőt egy kissé távolabbi (a képen nem látható) egyed is csak néhány cm-rel marad el a 300-tól.
A két listás, elől a nagyobbik.
Léggyökerek.
A facsoport közelében álló, mellmagasságban elágazó éger éppen eléri a 400 cm-t.
Messzebb, a park ápolt részében egy 550 cm-es, hatalmasan dudoros platán áll. Jó lenne mondjuk 50 év múlva megmérni...
Ez a talaj fölött elágazó szárnyasdió állítólag 200 éves. A fölegyenesedő, magas és vastagtörzsű példányok ritkaságszámba mennek, a Kámoni-arborétum hatalmas fája ebből a szempontból valódi kuriózum. Tavaly Nagycenken is felfedeztünk egy többtörzsű, lajstromba vehető egyedet.
Jellegzetes termés.
Meleg forrásvíz fűti a tavat.
Találkozó.
Szivarfa a tóparton (255 cm).
Fény és árnyék a metsző hidegben.
A Cseke-tó és az Öreg-tó közötti öreg, csonkolt, 380 cm-es eperfa.
Az Öreg-tó.
A tóparton különös fára figyeltünk föl. Levélnek vagy más áruló jelnek nyoma sem volt.
A szúrós ágak kétségtelenné tették, hogy narancseperről van szó. Tekintélyes fa, törzskörmérete 370 cm. Biztosan hím ivarú egyed, ugyanis jellegzetes termését sehol se találtuk.
A Tassi-zsilip.
A durván 600 m hosszúságú, a légifotó alapján „nagyfás helyszínt” télen azért egyszerűbb bejárni: nincs szúnyog, nincs lódarázs, és a magaskórós vegetáció áldásai is jóval visszafogottabbak. Rögtön egy 685 cm-es fűzbe botlunk, kezdésnek nem rossz.
A következő fa éppen 700 cm-es, 2 m magasan elágazó. Egy kiszáradt csatornát találtunk, és annak a mentén mozogtunk, mivel látszott, hogy a méretesebb fák zöme is itt van.
Egy szép, 615 cm-es fűz.
Erről a 678 cm-es fűzről csak közelkép készült.
Romos, odvas, de méretében impozáns (780 cm-es) fűz. Ha a könnyen leváló kérget lefejtenénk, jóval kisebb lenne.
Végezetül a király, egy egytörzsű, monumentális fűz, 830 cm-es.
A másik oldal. Sajnos ez a példány is megette már a kenyere javát, erősen odvasodik.
Búcsú a szigetcsúcstól a kissé ködös, hószitálásos Újév napján.
Utolsó kommentek