Esztergomnak búcsút intve, ellenkező irányba, Foktő felé indulunk. A szigetre nem sikerült bejutni, de a közeli Duna-parton akadt néhány listás fa, mint ez a kissé tépázott, 710 cm-es nyár.
Majd egy sajátos alakú, kandaláberes nyár, 683 cm-es
Foktő után Harta. A település kiválasztásában a fő szempont: semmiféle listában nem találtam nyomát, még Papp Józsefnél és Bartha Dénesnél sem, ugyanakkor létezik Hartai-sziget, sőt a komplexum Dunapataj irányában több kilométeres hosszúságban folytatódik, ami ígéretes.
A település iránti rokonszenvemet azonnal elmélyítette a Baja felé vezető úton látható tábla: Duna-part. Végre nem kell kínlódnom, hogy úttalan utakon, gátőröket kerülgetve cserkésszem be a Dunát. Az első listás fa egy csomoros nyár, 720 cm-es.
Félreállított szocialista műalkotás a hartai kikötő közelében.
A Hartai-szigeten átvezető út a folyótól eltér és egy csatornát követve halad tovább. Csak otthon derül ki, hogy néhány száz méter után már átléptem Dunapataj településhatárát. Az egyre rosszabbá váló földútról egy szabályos fűz sziluettje rajzolódik ki. 617 cm-es szép példány.
A heverő tuskókról pisztricgombák integetnek.
Egy kis házzal átellenben égbe törő ágak képe szűrődik át a lombokon. A mérés eredménye egy 790 cm-es, 4 m magasan elágazó egytörzsű nyárfa, igen jó állapotú – sajnos a fotó nem érzékelteti nagyszerűségét.
A közelében egy kissé alacsonyan elágazó, de a kritériumoknak megfelelő fűz, 740 cm-es.
Egy impozáns, 2-2,5 m magasan elágazó nyárfa, 687 cm-es.
Letört ágú, de így is 814 cm-es fűz.
Az aznapi túra egyik fénypontja: 820 cm-es csomoros, egytörzsű, igen magas fekete nyár.
Masszív, egytörzsű 677 cm-es nyár,
majd egy 427 cm-es, hosszbordás vénic. Igen sok erre a szil, szépek, magasak, de csak ritkán érik el a 400 cm-t.
Egy újabb bejárás alkalmával az előzőtől északra fekvő szigetet kerestem föl: a szigetek közt keserves az átkelés, kőszórásos zárások, iszapos csatornapartok követik egymást, miközben az ember nemigen tudja, hová is keveredett pontosan. A fergeteges csalán- és szúnyogmennyiségről nem szólok, egy idő után meg lehet szokni. A második listás fa egy szilt idéző, terpeszes nyár, 694 cm-es, mondanom se kell, hogy egytörzsű és nagyon magas.
A képről nehéz volna kitalálni, hogy egy 890 cm-es fűzről van szó, mely alacsony, de kielégíti a kritériumokat. A magas csalán annyira betakarta, hogy oda se akartam menni.
A sziget belsejéhez közeledve előbb egy 762 cm-es csomoros,
majd mögötte szorosan egy hosszbordás, 780 cm-es remek nyár tűnik föl.
Az utóbbi roppant törzs közelről. Minden megvan rajta, ami kell: szimmetrikus, egytörzsű, magas, alul erősen kiszélesedik.
Nem jutok túl messzire az őserdőben, és egy újabb nagy fa árnya bontakozik ki. Fekete nyár ez is, 785 cm-es, 2,5-3 m magasan elágazó, az előzőekhez hasonlóan igen magas.
Az nap fénypontja ez a 830 cm-es látványos fűz.
Törzse ugyan alig magasabb 2 méternél, de minden oldalról látványos.
Még mindig nincs vége: a fűztől kőhajításnyire egy 752 cm-es csomoros nyár.
Búcsúzzunk Patajtól ezzel a 713 cm-es, szintén csomoros nyárral. Az Alsó-zátonyt még nem jártam be, valami azt súgja, az a legvadabb. Talán itt lesz a király! Patajról egyébként 29 listás fa került elő egy durván 2,5×0,3 km-es területről. Az átnézetlen Alsó-zátony hasonló méretű, olyan 2,25×0,4 km-es lehet a légifotó alapján.
Utolsó kommentek