A hosszúhétvégén Szatmárcsekén jártunk családi ügyben, és volt egy kis időnk fázásra is. Tulajdonképpen csak egyetlen új fát találtam, meg néhány ismertet fölkerestünk.
Túristvándiban a vízimalmon túl nem jutottunk – otthon megdöbbenve láttam, hogy nem kevesebb, mint 12 listás tölgyet találtak errefelé.
Tiszakerecsenynél egy legelőn formás tölgy tűnt fel. Lombja még teljesen zöld, alul valószínűleg egyenesre vágták a koronáját. A 497 cm-es fa Torma Zoltán falistájának kezdőképén látható, mint mondta, ez a példány „várakozólistás”. 2016 óta 2 cm-t nőtt.
Lónyán a 2003-ban 775 cm-es nyárat éppen 800 cm-esnek mértem. A gátról annyira nem tűnt jelentősnek, hogy még haboztam is, lemenjek-e megmérni. Amikor a szedres-csalánoson átverekedve közvetlenül előtte álltam, már egyértelmű volt, hogy csak az ismert fa lehet.
Vásárosnaményban szálltunk meg, a szálló közelében, a Beregi Múzeum kertjében található a Baranyai Laci által fölfedezett listavezető, de nem egytörzsű japánakác. Korát 350 évben állapították meg – nyilván ebben az esetben is reálisabb eredményt ad a kettővel való osztás.
A megye legnagyobb fáját, a gyönyörű szürke nyárfát nem hagyhattam ki, most 920 cm-t mértem. Kissé messzebbről nézve ez a fa is az optikai csalódás iskolapéldája: jóval kisebbet mutat, kilencszázasnak semmiképp se gondolná az ember.
Végül az egyetlen új találatom, egy gyönyörű, klasszikus, öreg fekete nyár az előző fa közelében, 661 cm-es.
Minden megvan, ami kell: egytörzsű, hatalmas dudorok vannak a törzsén, ráadásul nyílt helyen áll.
Eszter és barátnője fedezték föl a Mammut közelében, a Csalogány utca végén álló kapitális példányt, amely 325 cm-es törzskörméretével és 12 métert meghaladó magasságával jó eséllyel pályázhat az országos rekorderségre.
A törzs különös kinövései,
nemkülönben a hatalmas gyökér idős fát sejtetnek.
Bizonyos szögből mintha valami furcsa állat, talán kecske nézne farkasszemet az emberrel.
A Duna felé az Országház és a Szent Anna plébánia csúcsa bontakozik ki.
Utolsó kommentek