Esztergomnak búcsút intve, ellenkező irányba, Foktő felé indulunk. A szigetre nem sikerült bejutni, de a közeli Duna-parton akadt néhány listás fa, mint ez a kissé tépázott, 710 cm-es nyár.
Majd egy sajátos alakú, kandaláberes nyár, 683 cm-es
Foktő után Harta. A település kiválasztásában a fő szempont: semmiféle listában nem találtam nyomát, még Papp Józsefnél és Bartha Dénesnél sem, ugyanakkor létezik Hartai-sziget, sőt a komplexum Dunapataj irányában több kilométeres hosszúságban folytatódik, ami ígéretes.
A település iránti rokonszenvemet azonnal elmélyítette a Baja felé vezető úton látható tábla: Duna-part. Végre nem kell kínlódnom, hogy úttalan utakon, gátőröket kerülgetve cserkésszem be a Dunát. Az első listás fa egy csomoros nyár, 720 cm-es.
Félreállított szocialista műalkotás a hartai kikötő közelében.
A Hartai-szigeten átvezető út a folyótól eltér és egy csatornát követve halad tovább. Csak otthon derül ki, hogy néhány száz méter után már átléptem Dunapataj településhatárát. Az egyre rosszabbá váló földútról egy szabályos fűz sziluettje rajzolódik ki. 617 cm-es szép példány.
A heverő tuskókról pisztricgombák integetnek.
Egy kis házzal átellenben égbe törő ágak képe szűrődik át a lombokon. A mérés eredménye egy 790 cm-es, 4 m magasan elágazó egytörzsű nyárfa, igen jó állapotú – sajnos a fotó nem érzékelteti nagyszerűségét.
A közelében egy kissé alacsonyan elágazó, de a kritériumoknak megfelelő fűz, 740 cm-es.
Egy impozáns, 2-2,5 m magasan elágazó nyárfa, 687 cm-es.
Letört ágú, de így is 814 cm-es fűz.
Az aznapi túra egyik fénypontja: 820 cm-es csomoros, egytörzsű, igen magas fekete nyár.
Masszív, egytörzsű 677 cm-es nyár,
majd egy 427 cm-es, hosszbordás vénic. Igen sok erre a szil, szépek, magasak, de csak ritkán érik el a 400 cm-t.
Egy újabb bejárás alkalmával az előzőtől északra fekvő szigetet kerestem föl: a szigetek közt keserves az átkelés, kőszórásos zárások, iszapos csatornapartok követik egymást, miközben az ember nemigen tudja, hová is keveredett pontosan. A fergeteges csalán- és szúnyogmennyiségről nem szólok, egy idő után meg lehet szokni. A második listás fa egy szilt idéző, terpeszes nyár, 694 cm-es, mondanom se kell, hogy egytörzsű és nagyon magas.
A képről nehéz volna kitalálni, hogy egy 890 cm-es fűzről van szó, mely alacsony, de kielégíti a kritériumokat. A magas csalán annyira betakarta, hogy oda se akartam menni.
A sziget belsejéhez közeledve előbb egy 762 cm-es csomoros,
majd mögötte szorosan egy hosszbordás, 780 cm-es remek nyár tűnik föl.
Az utóbbi roppant törzs közelről. Minden megvan rajta, ami kell: szimmetrikus, egytörzsű, magas, alul erősen kiszélesedik.
Nem jutok túl messzire az őserdőben, és egy újabb nagy fa árnya bontakozik ki. Fekete nyár ez is, 785 cm-es, 2,5-3 m magasan elágazó, az előzőekhez hasonlóan igen magas.
Az nap fénypontja ez a 830 cm-es látványos fűz.
Törzse ugyan alig magasabb 2 méternél, de minden oldalról látványos.
Még mindig nincs vége: a fűztől kőhajításnyire egy 752 cm-es csomoros nyár.
Búcsúzzunk Patajtól ezzel a 713 cm-es, szintén csomoros nyárral. Az Alsó-zátonyt még nem jártam be, valami azt súgja, az a legvadabb. Talán itt lesz a király! Patajról egyébként 29 listás fa került elő egy durván 2,5×0,3 km-es területről. Az átnézetlen Alsó-zátony hasonló méretű, olyan 2,25×0,4 km-es lehet a légifotó alapján.
Esztergom felé menet megnéztem a táti nagy nyárat (egyik kedvencem), most 820 cm-esnek mértem – a régió egyik legnagyobb ismert fája.
A 11-es út és a Duna között gabonatáblák és kaszálók terülnek el.
Erdei busalepke margarétán.
Ritka gyomnövény a tükörvirág (Legousia speculum-veneris), még sohasem láttam.
Esztergom közelében a Duna-partot keskeny galériaerdő övezi, vannak itt nagyobb fák, de listásba nem botlottam.
Az árhullám könnyen ellepi a vízi kányazsázsát (Rorippa amphibia).
Az esztergomi Prímás-szigeten az első listás fa egy termetes, magas növésű vénic szil (422 cm-es – jóval nagyobbat tippeltem).
A következő egy 400 cm-es vadgesztenye vadszőlővel sűrűn benőve. A szigetre talán 80-100 éve telepítették ezt a fát, így most – talán országosan is egyedülálló módon - kilométeres gesztenyesor húzódik végig az ártéren meg a Kis Duna sétányon.
Remek példányok láthatók mindenütt, magasak, koronájuk, lombozatuk ép, nyoma sincs az aknázómoly jellegzetes kárképének. Sok példányt megmértem, de több listásat nem találtam.
Helyenként ezüstjuhart ültettek, ez a példány 379 cm-es.
A Kis Duna sétányon álló legnagyobb éppen megüti a 400 cm-t, magassága 22-23 m.
Gyuri szavaival élve komolyodik a helyzet: a szigeten, a Duna-parton hatalmas nyárak tűnnek föl. A gyakori elöntés miatt óriási és igen látványos gyökérrendszert fejlesztettek. Ez a nyár 685 cm-es, egytörzsű és nagyon magas.
Másik oldalán terebélyes üreg tátong.
A következő 770 cm-es, szintén magas és egytörzsű, a sok sarjhajtástól és gyökérágtól nem könnyű megmérni.
Egy kettős, de magasan összenőtt példány 790 cm, mérése kész akrobatamutatvány.
A mérés izgalmában alig figyelek a gyönyörű panorámára.
Helyenként nyári tőzike tűnik föl. Újabban a Duna-menti fehér füzesek karakterfajának tekintik, ezért a társulás tudományos neve most így hangzik: Leucojo aestivi-Salicetum albae. Korábban „egyszerűen” Salicetum albae-fragilis-nak nevezték.
A legnagyobb nyár a szigeten egy 799 cm-es példány, mely 2,5 m magasan két hatalmas ágra válik.
Egy kivágott, heverő tuskó bütüjén sárga gévagomba zsenge telepei – ezt bizony megvacsoráztuk.
A sziget legnagyobb fája egy csúcsvesztett, odvas, egytörzsű fűz, sajnos belül megégett. Valószínűleg villám csapott bele.
Még él, de nagy jövőt nemigen jósolunk neki.
Utolsó kommentek