Somogyi kiruccanásom fő célja a bélavári erdeifenyő megtekintése volt. Ez a fa Fenyősi László, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársa szerint a legnagyobb ismert hazai példány. Barcsi szálláshelyemről első utam Drávaszentesre vezetett, ahol Lantos Zoltán, erdészeti referens bejelölte a térképemen a pontos helyet. A fa megtalálása így sem volt egyszerű, mert az erdeifenyvesbe sok nyiladék vezet. A fa melletti táblán láthatók a pontos adatok, rövid, de igen tartalmas kísérő szöveg mellett.

A bélavári erdeifenyő jó állapotban van, bár egyik ága száradóban. Magassága szerintem 20 méter (a táblán 18-at tüntettek föl), de a kerületre én is éppen 429 cm-t mértem. Fölmerül a kérdés, mennyi idős? Nos a körülötte álló fák átmérőjét és korát figyelembe véve, egyszerű arányossággal 102 év jön ki. Viszont a lelassult növekedés miatt ennél jóval több, akár 150 éves is lehet.

A közönséges seprőzanót (Sarothamnus scoparius) a nyugat-dunántúli mészkerülő erdők, erdőszegélyek tipikus cserjefaja.

Az erdeifenyő közelében, a Bélavár és Somogyudvarhely közötti útról hatalmas fák lombja vonja magára a dendromán figyelmét. Közelebbről meredek lejtő szegélyében álló bükk törzse bontakozik ki, kerülete 443 cm. Mellette még néhány nagyobb bükk és egy listás hárs (412 cm) (ez utóbbiról  nem készült fotó).